Fedőneve: kamairi seicha tamaryo-kucha

Régebben elég részletesen írtunk a kamairi cha japán zöld teákról. Ezek a teák Kyushu déli szigetén tenyésznek és legfőbb jellegzetességük, hogy a japán teák túlnyomó többségétől eltérően nem gőzöltek, hanem wokban sütöttek. A kamairicha eredetét tekintve kínai származású és története a sencháétól is jóval régebbre, a XVI. századig nyúlik vissza, ez volt az a tea, ami divattá vált a feudalizmustól elkülönülő, irodalom kedvelő és művelő polgárok körében. Szemben a skolasztikus japán teaszertartással ez volt az egyenrangú polgárok és nők teája.

A kamairicha eredeti neve: kamairi seicha  tamaryo-kucha 釜 炒 り 製 玉 緑茶

A kamairicha őshazája Ureshino, de manapság Miyazaki a meghatározó Gokase és Takachiho környéki, hegyvidéki, organikus farmokról származó teáival. (Mi is innen vesszük a kamairi teáinkat.)

A kamairichán kívül, vagy belül, már magam sem tudom, van egy tea, ami ugyanilyen különc, ez a tamaryokucha, eredeti szappanopera nevén mushi-sei tamaryoku-cha  蒸 し 製 玉 緑茶. Itt a mushi sei arra utal, hogy hervasztás után gőzöléssel állítják meg a fermentációt. A tamaryokucha tehát lehet a kamairichák összefoglaló neve és lehet egy külön tea.  Ez a külön tea megelhetősen fiatal, a XX. század első harmadában született, nem a szerzetesek keze alatt, hanem a kereskedők nyomására. Ebben az időben ugyanis jelentős erőfeszítések történtek a japán tea világpiacra térítésére, de a világpiac erről nemigen akart tudomást venni. Akárhogy is, a nyers, teljes japán zöld tea íz nem tetszett. A fő export irány, az alacsony igényű arab világ volt, beleértve az észak-afrikai országokat és a Közel-Keletet. Ami azt illeti, elsősorban az alacsonyabb minőségű, hétköznapi zöld teák piacán ezek az országok ma is jelentős zöld tea vásárlóknak számítanak. Igenám, de a nyers zöld íz valahogy nem tetszett a gonpowderhez szokott muszlim polgároknak, ezért a japán kereskedők kitaláltak egy csavart és a gőzölt tamaryokucha gyártási fázisaiba beillesztettek egy utolsó, sütés-szárítás fázist, amitől a tea megszelídült, aromái szárazabbak lettek, de a sima sütött zöld teák között gazdagabbnak számítottak. A kereskedők ezt a fajtát már bízvást keverhették a kínai zöld teákkal is.

A kamairi teák ma  a japán tea piac alig pár százalékát adják.  Ezen belül csupán kis részt jelentenek az ok az igazi sütött kamairi chák, amkiket mi is árulunk. A nagyobb részt a gőzölt-sütött tamaryokucha adja. A tea otthona elsősorban Kyushu szigete, azon belül Ureshino, de előfordul Yaméban, Miyazakiban, Kumamotoban, sőt elszórtan Shizuokában is.

Mivel a tamaryokucha egy stílus mix a japán és a nyugati piacra szánt kínai teák között, ezért sok változata létezik:

• hagyományos stílusú
• modern
• fukamushi
• árnyékolt

A gyártásban meghatározó a kezdeti gőzölés - sodrás/gyúrás. Ezt kasokban forró levegős szárítás követi, ami a sodásban is zerepet játszik, hiszen a kasban egymáshoz súrlódó levelek girbe-gurba formát kapnak.

Utolsó szárítás

Mivel a tea erősen sodrott, de a gőzölés miatt magas víztartalmú, ezért a végső íz és aroma , valamint a jó minőségű tea kialakításában kulcsszerepet kap az utolsó szárítás.

Kevés szárítás nehez tárolható, rossz teát jelent, túl sok pedig törékeny, ízgyenge, szintén rossz teát eredményez.

Ez itt egy modern stílusú, kifnomult, aromás tamaryokucha. Azt mondják a tamaryokuchát még forró vízzel sem lehet elrontani, ez lényegében azt jelenti, hogy a tea minden körülmény között megőrzi finom, bársonyos karakterét.  A legfőbb dicséret, amit mondani tudok, hogy leginkább a Song Luo teára hasonlít.